Az orális légcső intubálása gyors és kényelmes használat. Gyakrabban használják a légzés és a szívmegállás megmentésére. Az orális légcső intubációját azonban nehéz megjavítani. A tudatosság helyrehozásának korai szakaszában a legtöbb betegnél ingerlékenység vagy intolerancia okozhatja. Korábban távolítsa el a csövet a visszahúzáshoz. Az ilyen betegek megfelelő szedációja vagy az intubáció megváltoztatása biztosíthatja az időben történő abbahagyást. Az orr-légcső intubálása hatékony és kényelmes, elviseli a tudatos betegeket, könnyen rögzíthető, nem befolyásolja a szájápolást és az étkezést, nem okoz alultápláltságot és elektrolit-zavarokat a hosszantartó használat miatt, és nem invazív módszer. Azonban a légutakban az orr-légcső intubálásán keresztül kialakult nagy holttér könnyen megkötheti a köpet ürítését, a köpetdugók kialakulását, és akár el is blokkolhatja a lument. Ezzel szemben a tracheotomiának van kis holttere, jó rögzítése, betegtoleranciája, kövérkivonása egyszerű, nem befolyásolja az étkezést és a szájápolást, és kevesebb komplikációval rendelkezik. Ideális szellőzési módszer. A tracheotomia megfelelő azok számára, akik hosszabb ideig tartó mechanikus szellőztetést vagy kómát igényelnek, és azoknak, akiknek több a köpenyük és rosszabb a köpetük.
A lágy alakú légcső intubációját a kemény fogpárnával együtt rögzíteni kell. Kétszer rögzíthető ragasztószalaggal és szalaggal, hogy megakadályozzák az eltolódást vagy a leválást. A szalagnak nem szabad túl szorosnak lennie a lumen deformációjának megakadályozása érdekében. Rendszeresen mérje meg a légcső intubációját és a skálát a metszőfogak előtt, és rögzítse. Ugyanakkor tartsa vissza a kezét egy rögzítő szalaggal, hogy megakadályozza a beteg extubálódását és a torok károsodását, amikor ébren van, vagy mentális tünetekkel komplikált. Cserélje ki a fogászati párnákat és szalagokat naponta, és végezzen szájápolást.
Időben szívja be a szájüreget és a légcső szekrécióit, ügyeljen az aszeptikus működésre, amikor a köpetszívást, a száját és a légcső szívócsövet szigorúan el kell választani. A szívócső és az oxigénszívócső nem haladhatja meg a légcső belső átmérőjének 1/2-ét, hogy elkerülje a légutak eltömődését. Minden szívást egyenként egy csövön végeznek, és a szívócső kevesebb, mint 15 másodpercig a légutakban marad.
A katéter helyzetét és mélységét megismerheti a tüdő légzéshangjának vagy röntgenfelvételének hallgatásával. Ha a légzési hangok egyik oldalán eltűnnek, előfordulhat, hogy a légcső bekerül a tüdőbe, és időben beállítani kell.